Nagyon régen volt utoljára, hogy blogot írtam. Illetve ez talán így mégsem igaz. De mielőtt ezt kifejteném, talán megsélek az előzőről, vagy inkább önmagamról. Lényegében ez volna az elsődleges feladat.

Szólits, (már persze csak, ha szólítani akarsz) Ithilielnek. Netes környezetben, aki ismer, az ezen a néven ismer. Félreértések és esetleges érdeklődések elkerülése végett, a jelentése Hold leánya. Tündéül van, régi Gyűrűk Ura rajongói korszakom szüleménye. A nagy rajongás azóta lecsengett, de a név megmaradt, bennem otthonra talált, én otthonra találtam ő benne. :) Milyen költői. Fenét, csak egyike a neveknek, amiket markolok, énem egy aprócska szelete, amelynek a valódi nevemhez vajmi kevés köze van, mégis engem jelent. 

Sok minden érdekel, így a blogom, ahogy ismerem magam, egyaránt szólni fog furcsa csacskaságokról, elborúlt érzelmi vívódásokról, szabadverselésről, irodalmi elemzésekről, de leginkább emberekről, és a hozzájuk fűződö kimondatlan gondolataimról. Öreg hibám, hogy könnyen ítélek. De fejlődtem az évek során, és az ítéleteimet ehhez mérten, igyekszem megtartani magamnak. Ám a napokban újabb tanulság levonásához juthattam hozzá. Az nem baj, ha kimondod, az a baj, ha elfelejted a másiknak joga van téged megkérdőjelezni. Ezért bátorkodom ismét, ahogy régen is, nevek és konkrétumok nélkül, de az életemről és azok szereplőiről írni. Majd meglátjuk mi sül ki belőle. :)

A sértés sosem volt szándékom. Pedig sokszor eredménye megnyilvánulásaimnak. De most is fontos leszögezni, ha kedves, te, ki idetévedsz, tudod ki vagyok, s te is magadra ismersz. Az igazság néha nem kellemes dolog. Én is nap mint nap szembesülök ezzel. S itt sem fogom megtagadni magamtól a tükör elé állást. 

Hát nagyjából erről fogok tehát írni. Kezdem mindjárt, pár régebbi "énnel", aztán jöhetnek az újak. :)

Ith