Köszönöm, Barátaim, hogy vagytok. Hogy itt vagytok jóban is, rosszban is mellettem. Sokáig azt gondoltam nincs így, egyedül vagyok minden és mindenki ellen. De a tévedéseket illik beismerni.  Köszönöm a bizalmatok, a kedvességetek, a megértésetek, a türelmetek és támogató jó szívetek. Köszönöm a nyíltságotok és őszinteségetek, hogy még akkor is, ha nem látni könnyebb volna, ha szívem szerint elfordulnék, általuk segítetek nem elnézni és mentegetni, nem felejteni a rosszat, hanem továbblépni, fejlődni és tapasztaltabbá válni. Köszönöm, hogy belekoppintjátok a fejem az igazságba még, akkor is, ha az fájdalmas felismerésekkel és igazságokkal jár is. De leginkább azt köszönöm, hogy mind-mind annyira mások vagytok, annyira egyediek és utánozhatatlanok, hogy a ti szemeteken át, olyan sok színben és árnyalatban láthatom a világot és mindazt, ami benne történik, ahogy önmagamtól, egyedül sosem tudnám. Köszönöm, hogy a ti szemeteken át tudom átkeretezni az életem, és mosolyogva indulhatok neki így még egy borongós hétfő reggelnek is.

…és köszönöm, hogy elviselitek, hogy ilyen mérhetetlenül szentimentális és érzelgős vagyok. :)