Az előbb kaptam egy e-mailt, amitől olyan félelem szállt meg, hogy ihaj. Sok mindenben jó vagyok, de a matematika és a számolások nem tartoznak ezek közé. Négyhónapnyi – szerénytelenül mondom – kemény munkám mehet kárba most, eme hiányosságom miatt. Most nagyon megijedtem. Enyhén szólva rettegek. Nem szeretném elszúrni, nem szeretném, főleg mert ezzel nemcsak hogy beégnék valaki olyan előtt, aki előtt nagyon nem szeretnék, hanem mert ugyanez az ember épp a lelkét kitette, hogy segítsen ezt a problémát megoldani és nem szeretnék a hülyeségem miatt csalódást okozni neki azzal, ha elrontok valamit. Aminek viszonylag nagy az esélye, a küldött segédanyagtól függetlenül.  Na és persze az is gáz lenne, ha a statisztika miatt veszne kárba… lenne jó pár jeggyel rosszabb az értékelésem. Komolyan megijedtem.

Az érzés, ami a segítő szándékú DOC felületes átfutását követően hatalmába kerített, arra emlékeztet, amikor harmadjára vettem fel a Közigazgatástan névre hallgató tantárgyat és harmadjára mentem vizsgázni belőle. A közvélemény pánikrohamnak hívja, de mint "hozzáértők" maradjunk annál, hogy mostaztánhalálrarémültem. De mindjárt megkeresem az ölelős macim és jobban leszek.

Bár igazán akkor lennék jobban, ha mást ölelhetnélek szorosan magamhoz helyette. És ha megcsinálnád helyettem ezt a szart…………