"Intellektuálisan hangszigetelt pöcegödörben csücsülő ego." – idézőjelben nem azért van, mert nem én mondtam. Csak az egóm tiszteletére. Hozzátenném még, hogy és sikít is, de az lehet, elvenné a dolog varázsát. Azért megkérdezném, eme kis megjegyzés kinek, mit jelent? Le merném fogadni, hogy nem azt, aminek szántam… Számomra.. s mégiscsak én találtam ki,na… egyszerűen azt, hogy eltelve ücsörgöm én, gondolataim setét és kevésbé setét mocsarában, és valahogy egyetlen hang sem hallik ki mindebből, semmi a külvilágnak.. s ugyan miért, miÉrt? Én vagyok hangszigetelve? Vagy a világ süket?

Mindig is dédelgettem írói ambíciókat, de a vége lassan az lesz, hogy Kafka szintű, elidegenedő rovarnovellákat fogok firkálgatni, a senki-által olvasott blogomra, csak mert az nekem jó. Lehet jobban járnánk….Én legalábbis lehet, meggazdagodnék, vagy mi fene.  Már amennyiben a senki hajlandó értük fizető szerződést ajánlani. Muhahaha….De ez tényleg gáz, csak én érzem úgy néha, hogy jó lenne, ha lenne egy kis szelep, amin az a sok-sok érzés és gondolat  csak úgy kiszállhatna az ember fejéből, és rögön megértenék azok akik figyelnek.. hah, akiket érdekel? Vagy egyszerűbb lenne olyan embert keresni, akit érdekel? :) Ez is milyen szép gondolat már, amit órákon át lehetne egy pohárka bor mellett fejtegetni, de minek is, ha úgyse figyel senki. Néha emiatt nagyon magányosnak érzem magam.

Ez meg már szinte csak mellékesen megjegyzendő… Minden szakításból tanul az ember. Nekem speciel a legutóbbi után sikerült levonnom azt a hihetetlenül lehangoló következtetést, hogy az egyedülállóság legnagyobb hátránya, hogy kénytelen vagy észrevenni, nincs kivel beszélgetned. Na jó persze ez így nem igaz, mindig akad az ember társaságra, csak egy havertól mégsem várhatod el, hogy oda is figyeljen, neadjisten hozzá is szóljon az intellektuálisan teljesen elvadult gondolatfoszlányaid vokális formában kinyilatkoztatott darabkáihoz… legalábbis őket aligha hatná meg, ha sértődéssel fenyegetőznél, ha nem teszik. (Na nem mintha ez valaha is előfordult volna. Nekem mindig is roppant odafigyelő exeim voltak…;) *a félreértések elkerülése végett: még élnek*)  Na de komolyan…. vasárnap este tízkor, minekután elkészült az ínycsiklandó túrótorta és tudod, hogy nincs kivel megosztani, hogy aztán elalélva – mertmáshogyúgysemerné – ajnározza aeteri szinteket verdeső konyhaművészeti tehetségedet… na valljuk be.. az szar. Mindenkinek kijár egy kis vasárnapesti dicshimnusz és pont.

És akkor ott van a valósan megoszthatatlan gondolatok problematikája. Mert ugyan kit érdekelhetne rajtad kívül, hogy mennyire mulatságos már egy abszolút releváns szakdogában azt olvasni, hogy közvetlenül Trianon után, nagyobb volt a csoportközi megkülönböztetés, mint cirka ötven évvel később.  Egyáltalán ki a frász tudja mit jelent a csoportközi megkülönböztetés? Attól függetlenül, hogy ez milyen mérhetetlen mértékben szórakoztató, ugyan kit lehetne még ezzel a szarsággal egzecíroztatni. A magány öl, mint mondják. S ahogy egyik legkedvesebb ex-szerelmem szokta volt mondogatni: ennek elkerülése érdekében vegyél kutyát… vagy macskát. Nézőpont kérdése melyik tud okosabban nézni.

Az a  baj… hogy jelen állapotomban kétségtelen, egy macskával is simán beérném. Olyan cukin figyelt Jenő is mindig, ha magamban monologizáltam… Ááá nem sosem tettem ilyet. :) Valaki szerezzen már nekem egy társalkodónőt… vagy kettőt…az egyik lehetne akár hím is… köszi.

De tényleg… ha drága lakótársamék, nem készülnének épp ezerrel államvizsgára, szerintem visítva röhögnék azon a roppant ironikus megállapításon, hogy mennyire vicces már rájönni, nem is az a szar, hogy nincs senki, akit émelyítő rajongással „édesemezhetnél”, hanem, hogy nincs senki, akit a lelkiismeret furdalás legkisebb jele nélkül egzecíroztathatnál a marhaságaiddal. A barátait mégiscsak jobban sajnálja az ember, nem? :) *S sátáni kacaj zengé föl ama bizonyos hangszigetelt gödörben.*Tényleg hiányzik az életemből egy tartós párkapcsolat…(még szerencse, hogy minden létező társkeresőn, ahol valami perverz oknál fogva regelve vagyok, linkelve van a blogom…tökéletes taktika, hogy sose jöjjön össze. :D )