Olyan választ kaptam, ama bizonyos tegnapi levelemre, hogy megvallom őszintén leesett az állam. Nem ez volt az első eset, hogy a tisztelt művész úr meglepett egy-egy dologgal, dehogy egyenesen van „bátorsága” csak így...Már-már a hihetetlen merészség határait súrolja a válasza, s így ezzel rátett még egy lapáttal az „alig merem elhinni” érzésre, ami annak láttán fogott el, hogy egyáltalán válaszolt. Na nem azért, mintha nekem nem lehetne ilyet írni, de azért merész ember az, aki pár napja sincs, hogy nyilvánvaló pozícionális fölényéből adódóan a padlóra küldött (nem is igazán védekeztem) egy vitában (inkább nézeteltérés), s most csak így provokatíve meglebbentse szemeim előtt a vörös posztót. Nem érzem én ezt bántónak, egyetlen sorát sem! Ne higgyük ezt. De még sosem provokált nyíltan és ez olyan meglepő, mint ez a kellemes tavaszi idő, így januárban. Megtisztelő komolyan. Egyrészt, hogy készültek rám, tényleg hízelgő. (Még jó, hogy visszafogtam magam.) Hogy ő készült rám, még hízelgőbb. Számít nekem, mit gondol. Hogy annak ellenére közzétette a képet, hogy bár burkoltan is alig írta le, de arra számított, sértőnek fogom találni, már annyira nem boldogít. Mulattat. Kis szemtelen. Tetszik, hogy ilyen, bár ő talán nem is látná magában azt, amin most én magamban mosolygok.

Levelében a tisztelt művész kifejtette, hogy egyrészt egyáltalán nem ellenszenvezik eme állatkával. Hadd ne részletezzem az ide vágó szavait; édesebben magyarázott, mint valaha, maradjunk ennyiben. *most is mosolyog rajta* A skorpió, sok mindent szimbolizál. Halált, életet, újrakezdést, bosszút, szerelmet, szenvedélyt, erotikát, ragaszkodást. Mind nagyon erős, nagyon kemény szavak. Erőteljes érzések. Míg neki írtam választ el is gondolkoztam rajta, hogy valahol szinte valamennyi jellemző, egy kicsit mindig negatív. Sajnálatos előítélet ez szegény skorpiókkal szemben. Ő a legenyhébbeket ragadta meg valamennyi pozitív jelentés közül, és a legerőteljesebbeket a tisztán negatívak közül. Azt írta, leginkább azért volt biztos a reakciómban, mert tudja, Skorpió vagyok, s írjon bármit, azt nem tudja letagadni, hogy nagyon is ott motoszkált a gondolataiban, mikor feltette azt a képet, hogy ennek a skorpiónak, lenne oka magára venni.  Csak, hogy tisztább legyen a kép, nemrégiben történt kis nézeteltérésünk végett lehetnek „okaim”. 

Leírta számára mit jelent a kép, bár nem túl nagy részletességgel. Annál nagyobb részletességgel válaszoltam én, az ő gondolataira. (Peches. :D)

Baromira beképzelt dolog volt amúgy részemről azonnal magamra asszociálni. De valahol lenyugtatja a szégyenérzetem, hogy szerinte is elképzelhető reakció volt. Valószínű, ha ez nem történik nem kezdek el filozofálni a képen, így viszont örülhetnem a felébredő gondolatoknak. Muszáj bemásolnom, amit erre vonatkozólag neki írtam, annyira jól sikerült mondat lett. Büszke vagyok rá, nem, csak azért mert egy mondatba sűrítve tudtam leírni minden ezzel kapcsolatos gondolatom, hanem, mert tyű ez aztán nem semmi egy mondat lett. :)

Arra kellett jutnom, hogy egyrészt baromira beképzelt dolog azonnal magamra asszociálni, másrészt, olyat azért nem tettem soha senki ellen, hogy saját brutális lemészárlásom vizualizált allegória formájában történő közzétételének leküzdhetetlen vágyát váltsam ki vele, így letettem arról, hogy maholnap égő nyársra vetett halak képével örvendeztesselek meg. (A skorpió alapjelentése a bosszú, hisz bosszúból hozták létre.)

Bocsánat a szerénytelenségért, de nagyon tetszem magamnak. :D Amúgy Ő Halak. Ha valaki nem jött volna rá. :) Az ő levelét nem fogom megosztani, de az én válaszom tulajdonképp ide készült, így kisebb módosításokkal, de íme.

A gyűlölet, a hátbadöfés, a rosszakarat és minden egyéb gonosz mesterkedés szimbólumának választani a skorpiót. *áucs ez fájt ^^ * Talán találó. A kép jelentése, hogy bizonyos emberi gyengeségek – a fent felsorolt gyengeségek – megérdemlik a megfelelő büntetést, ott és akkor, amikor kell. Értem, érzem, hogy az allegória szép, jogos, igaz. Sok gondolatot indított el bennem, amiket vele is megosztottam.   

Továbbra is úgy érzem, a skorpió él, főleg azok után, amit írt, mert azok a dolgok is élnek, amikről írt. Nem hiszek az elpusztíthatóságukban. De a menekülésben sem. Talán ezért is van, hogy az én haragom (ami elég nagy tud lenni) többnyire csak egy pontig terjed. Ha a fentiekhez hasonló "gyalázattal" szembesülök, általában nem is látom értelmét a harcnak. De én ezt nem megfutamodásnak gondolom, hanem felülemelkedésnek. Az odacsapás, ne értse félre senki, nem lealacsonyodás, de a számomra olyan, mint csak a tünetet kezelni. A győzelem a "gonosz" felett kielégít egy pillanatig, de harcnak, vitának csak ott van esélye, ahol van esély az egyetértésre, a változásra, a javulásra is. De az emberi lélek részeit nem lehet elpusztítani, mert a létezésük szükségszerű. Ismeritek Jekyll és Hyde történetét? Nyilván, de úgy értem, arra emlékeztek-e mi motiválta a jó doktort? Ki akarta irtani az emberi lélek rossz felét. Mire az felemésztette őt. Az szomorú, ha egyesek képtelenek ezeket a rettentően negatív dolgokat kordában tartani, sőt élvezik, és ez dühítő és fájdalmas. Emiatt, pedig a megértés szinte lehetetlen, így marad a felülemelkedés, legalábbis én erre törekszem.

Ilyenkor inkább ezt érzem jó ötletnek: "Nyújtsd oda a másik orcádat is". Ez is egyfajta harc, csak arról szól, hogy "én több vagyok ennél, megüthetsz, de meg nem érinthetsz". Ha már a skorpió kapcsán a bosszúról esett szó, semmi sem bosszantóbb annál, ha a gonosz szándék épp a célját nem éri el. Az ilyen tettek alapja, hogy az ágensünk kevesebbre tartja a másikat önmagánál, ezért azt hiszi bármit megtehet vele. De csak a reakcióban nyilvánul meg, hogy elérte-e a célját. Ha nincs reakció, vagy, ha van is az teljesen ellentétes azzal, amire számítanak (agresszív bántalomra agresszív visszavágás, vagy gyáva menekülés lenne az elvárt asszem és ezekben a válaszokban a sértettség az, ami egyértelműen megnyilvánul), azt üzeni "én vagyok az erősebb", és a semmibevevés, ilyenkor bosszúvá avanzsál. Az ilyen emberek gyűlölik, ha semmibe veszik őket, mert ez az egyetlen dolog, ami ellen nem tudnak tenni, ha az akit gyengébbnek véltek, most mégis erősebb. Ez kirántja a lábuk alól a talajt. De, akit megütnek, az vissza is tud ütni, gyakran jóval erősebbet.

No persze, a fenti véleményemben az is közrejátszik, hogy engem egészen más dolgok tudnak mérhetetlenül kihozni a béketűrésemből. A gyengeség, a félelem, a megalkuvás, az önsajnálat, az önáltatás, az önbecsapás, a felelősség nem vállalása. Én ezekkel találkozva érzem, hogy kéne egy kard, de ezeket nehezen kapcsolnám egy skorpióhoz. :) Ezek ellen én is tűzzel, vassal harcolnék. A gonoszságot nem érzem kiirthatónak, a gyengeséget és a többit viszont fiktív, ember által teremtett baromságnak tartom, és a fiktív, művi dolgokat el lehet pusztítani.

No de mindezeket csak én gondolom így, és sajnos az, hogy így gondolom, még nem jelenti azt, hogy így is cselekszem. De sokat javultam a kezdeti harciasságomhoz képest, és a legtöbbször tényleg sikerül hideg fejjel gondolkodnom, legalábbis, ha az „ő skorpiójával" találkozom.