"A hajdani rózsa név csupán, puszta neveket markolunk." (Umberto Eco)
Évek óta ez a kedvenc idézetem, de igazán sosem gondolkodtam el azon, hogy miért. Vagy talán inkább egyszerűen nem tudtam szavakba önteni, mit is jelent számomra. Most sem tudom, de próbálkozom. Mások festenek, fényképeznek, verseket írnak, zenélnek, így ragadják meg azt, ami ott és akkor fontos. Nekem nincs "képeskönyvem", amibe lefesthetném őket, s ha máshogy nem megy, hát leírva ragadom meg a gondolatot, az érzést, a pillanatot, az arcokat, a képeket, a tüzeket, a vizeket, a Neveket, amiket markolok.
Ezekről a Nevekről szól ez a blog.